Szexis szőke, a showbusiness pompás kreálmánya, egylemezes ifjú sztárocska, vagy egy potenciális szupersztár? A 25 éves Shakirának senki sem vetheti a szemére, hogy nem bizonyított, hiszen már öt spanyol nyelvű albumot adott ki, s tavaly év végén megjelentette első angol nyelvű lemezét is. S ha hozzá tesszük, hogy az ifjú énekesnő nyolc évesen írta első dalát, és tizenhárom évesen kötötte első lemezszerződését, mindenki számára világossá válik, hogy nem egy hullócsillagról van szó.

A kolumbiai pop énekesnő Laundry Service című albuma a novemberi megjelenést követően hetekig az amerikai slágerlisták élén állt. Shakira folytatta a Gloria Estefan, majd Ricky Martin nevével fémjelzett latin pop legjobb hagyományait, sőt tovább fejlesztette és dalaiban megjelennek azok a motívumok is melyek meghatározták az életét a keleti zenétől a U2-ig. Legutóbbi albumán a keleti lüktetés, a new-wave, a tüzes brazil ritmusok és természetesen a 90-es évek dance hangzása jelenik meg. Shakira dalaihoz, az emberek élete, viselkedése ad inspirációt, s természetesen a képzelete is szárnyalni kezd, ha egy új dal ötlete megfogalmazódik benne. A világhírű Nobel-díjas író, Gabriel García Márquez azt mondta róla: "Shakira zenéje magán viseli az egyéniség bélyegét. Olyan, amit nem lehet máséval összetéveszteni. Senki sem tud úgy énekelni és táncolni mint ő, mert az ártatlan érzékiség jellemzi őt, valami olyan, amit először nála tapasztalhattunk."

Az 1977. február 9-én született Shakira 13 évesen költözött el a szülői háztól, hogy elinduljon a világhír felé vezető úton. Először modellként próbált szerencsét, majd egy szerencse folytán aláírhatta az első lemezszerződését, a kolumbiai Sony Music adta ki a Magia című albumát. Az érettségi után aztán végleg eldöntötte, a zenének szenteli az életét. Vélhetően nem volt nehezen meghozott elhatározás, hiszen a kolumbiai lány már régen a zenében élt. Megjelent előbb a Peligro című lemeze, majd pedig a Pies Descalzos, amelyekkel a spanyol nyelvű világban igazi áttörést ért el, Brazíliában például több mint egymillió példányt vettek meg. A sikertörténet újabb markáns állomása a Dónde Están Los Ladrones?, aminek a producere maga Shakira volt Emilio Estefan társaságában. Többszörös platinalemez lett az Egyesült Államokban, Argentínában, Kolumbiában, Chilében, Közép-Amerikában, Mexikóban, de elérte a platinaminősítésű eladást Spanyolországban is. Mindez meghozta számára a popvilág első számú minősítő védjegyét, 1999-ben az első Latin Grammy díjkiosztón, rögtön két gramofonnal távozhatott a színpadról, majd egy évvel később az igazi Grammyt is átvehette.

Shakira már nyolc éves korától fogva tudta, hogy semmi másra sem vágyik az életben, csak hírnévre. A szexis szőke sztár először az osztálytársai előtt lépett fel, és nem sokkal később már képtelen volt a ráirányuló figyelem nélkül meglenni. "Ahogy a kutyának ugatnia kell, én a közönség előtti szereplés érzésébe szerettem bele, amikor először hastáncoltam az iskolában. Megőrjítettem az osztálytársaimat. Minden pénteken ugyanazt a számot adtam elő nekik." Talán ez az exhibicionizmus is hozzájárul ahhoz, hogy a popüdvöske kissé sokat foglalkozik a melleivel. Több dalában is említést tesz a szerinte kicsi domborulataira például a Whenever wherever című számban a következőket énekli: "Szerencse, hogy a melleim kicsik és nem feltűnőek, így nem kevered össze őket egy hegységgel".

Shakira egyébként olyan, mint egy átlagos huszonéves, rajong Hugh Grant-ért, imádja a csokigolyókat, kedvenc virágai az ibolya és a napraforgó, s legszívesebben fekete vagy fehér ruháhat hord. S ha a családalapításról kérdezik, azt mondja arra még ráér, egyelőre a karrierje a legfonotsabb, s persze a vőlegénye, Antonio De La Rua, akihez évek óta hűséges az énekesnő.